Holnap Március 15. Ünnepelni kéne, de...
Kormánypárti és kormányellenes tüntetések. Jönnek Lengyelországból és Franciaországból is a megmozdulásokra. Örülök, hogy külföldi állampolgárok szükségét érzik a magyarság mellé állni. Bizonyos bátorság kell hozzá. A magyar emberekre sokkal inkább az a jellemző, hogy egymást felcukkolják, aztán ha ki kell állni az igazságért akkor cserbenhagyják azt, aki esetleg valami akcióba kezdett. Szeretik jártatni a szájukat, de tettekre képtelenek. Nem csodálkozom rajta, ha félnek. Féltik az életüket, a munkahelyüket. A történelem során ha mindig csak rettegtek volna az ellenállók, a sztrájkolók , akkor nem haladt volna előre az emberiség. Az emberi elégedetlenség, engedetlenség viszi előre a világot. Amíg Orbán Viktor úgy látja, hogy "csak" tízezres nagyságrendű megmozdulásra képes az elégedetlenkedők tábora, addig nem fogja komolyan venni a dolgot.
Március 15-nek az ünneplésről kéne szólni, de sajnos a mai világban, a gazdasági válság kellős közepén, az igazságtalanság és a nép kizsigerelése közepette nem csoda, ha nem tudunk nyugodt szívvel ünnepelni. A "zembereknek" meg kell küzdeni a napi létfenntartás nehézségeivel. Ez beárnyékolja a legszebb nemzeti, vagy egyházi ünnepet is.
